2014. április 24., csütörtök

Monica Richards - The Mighty

A hatalmas

Gyökerestől kitépve:
Veled vagyok

Érzem, hogy él és Vénuszként viselkedik
A varázs a vezető, amire számíthatunk, ahogy belép
Nem sütkéreztél pillantásom alatt?
Ó, a szél úgy zörgeti a rácsokat, ahogy egy hajó csikorog a sarkvidék fogságában

Azután egy rabszolgatáncos, gyöngyökkel díszítve és illatozva
Fémhideg karkötőkkel felsebzett csuklóin
Istenségem kérdése elnyerte jutalmát
Minden, a közönségnek szóló kézmozdulatával

Krisztus után 200-ban még igaz és hű vagyok a fák nyelvén
Egy pihenő katona, míg halálom tervezgették
Aztán egy szerény énekmondó, megbéklyózva, mégis énekelve
Ismerem az elmebeli vérontás zsigeri fájdalmát

Körmeim kicsorbultak és a birtok porával teltek
A fények vörösről arannyá, aranyról kékké váltak rajtam
Füst simított végig alakom körvonalán
Vakítva az arcokat a teraszon

Egyik jelenetről a másikra ugorva
Aknák között lépkedve óvatosan
Csinosan, tökéletesen és három napja éhezve
Tudom, milyen elveszteni a szívem

Nézz félre, látod az összeesküvőket a függöny mögött?
Lent a sikátorokban
Erdőkön bucskázva keresztül
A birodalmak közt vándorolva
Jól és keservesen küzdöttem halálomig
Mint egy vázadísz trójai harcos
Mitológiám szétzúzódott és szétszóródott lábaik alatt
Levelekként hullottam alá a hasonló harcoktól

Most, a szépséges hely felé törekedve
Ahol minden válasz foglyul ejtve vár
Értelme lényegére
Én vagyok a Múzsa
Sugárzásom vakít
Csak arra ragyoghatok, aki visszatükröz

Csak az én ízlésem mély
Feltámasztott
Feltámasztott
Higgy bennem
S akkor magammal viszlek

Félreértések határoznak meg?
A mindenség többezernyi éneke
Minden hatalmas felemelkedik és elbukik
Felemelkedik és elbukik

A büszkeség eltörpíti azokat, akik elvesztették hitüket bennünk
A mindenség többezernyi éneke
Minden hatalmas felemelkedik és elbukik
Felemelkedik és elbukik


2014. április 23., szerda

Current 93 (Freya Aswynn) - North

Észak

Északról
Előhívlak
Ó, hatalmas Ódin
Lándzsa ura
Félelemtől béklyózott
Átkozz meg mindenkit
Ki szembeszáll harcunkkal
Közel a győzelem
Közel a győzelem


2014. április 22., kedd

David Sylvian - Orpheus

Orfeusz

Szilárdan állva e sziklás talajon
A szél erősen fúj
Cibálja ruháim
Ugyanolyan aggodalmakat rejtegetek, mint legtöbben
Elhagyni a kísértést vagy megadni magam neki
Egy életszemlélettel küzdöm
Amely sötétség és árnyékos fény között mozog
Küszködöm a szavakkal, mert félek, hogy meghallják
Ám Orfeusz hátán fekve alszik, holtan a világnak

Napfény hullik alá, szárnyaim kitárva
Szépség ez, nem tagadhatom
És az üvegek, amik lebucskáznak és összetörnek a lépcsőkön
Olyanok, mint sok ember, akikkel sosem törődtem
Odalent, a hajóroncsban
Gyönyörök erődje vár, mit nem bánhatok
Ám a poggyászt elnyelte az ár
Míg Orfeusz megtartja ígéretét, és mellettem marad

Mondd, hogy még sokat kell tanulnom
Értsd meg, ezek a tüzek sosem alszanak ki
Hidd el, mikor ez a tréfa már nem vicces többé
Hallani fogom az ígéretet, mit Orfeuszom énekel

Az alvók alszanak, amíg evezünk
Csak te, az idő és én adtuk fel a reményt
De az összes ölünkbe hulló nehézség
Táplálta a tüzet, és szalma volt hátunknak
A hangok még mesélnek majd történeteket
Menny és pokol óriási harcairól
Ám mi biztonságban vagyunk e hatalmas álmoktól
Amíg Orfeusz énekel az ígéretről, mit a holnap hoz el nekünk

Mondd, hogy még sokat kell tanulnom
Értsd meg, ezek a tüzek sosem alszanak ki
Kérlek hidd el, mikor ez a tréfa már nem vicces többé
Hallani fogom az ígéretet, mit Orfeuszom énekel


2014. április 21., hétfő

Wind Atlas - Hunters

Vadászok

Ha ismét feltaláljuk a dalt
Tovább sétálhatunk a csillag alatt
Ami arra emlékeztet
Hogy még mindig tévelygünk

Az út kanyarulatai
Apró gyönyöröket rejtenek
De mi, vadászok,
Mi dögökre vágyunk
És soha nem hódítjuk meg a csúcsot
Még ha a vágy és a nap
El is pusztul


2014. április 20., vasárnap

The Decemberists - The Rake's Song

A korhely dala

Házasságot kötöttem
Huszonegyedik életévem nyarán
Harangok szóltak esküvőnkön
Csak most emlékszem rá tisztán
Rendben, rendben, rendben

Nem vagyok többé korhely és agglegény
Megházasodtam, s megjött szomjúságom
Míg hitvesem méhe el nem kezdett csecsszopókat ontani
Addig nem is ébredtem átkom tudatára
Rendben, rendben, rendben

Ézsaiás jött elsőnek, apró, ráncos ujjaival
Aztán Charlotte, majd a hitvány Dawn
A csúnya Myfawny meghalt születéskor
S kegyesen anyját is magával vitte
Rendben, rendben, rendben

Mit tehetsz, ha megözvegyülsz
Nyakadon három kis nyűggel
Csak az új élet szabadságát akartam
Így terhem lerázni kezdtem
Rendben, rendben, rendben

Charlotte-ot eltemettem, miután liliomát megtiportam
Dawnnal könnyen ment, megfulladt a kádban
Ézsaiás küzdött, de simán legyűrtem
Elégettem testét, mert haragom magára vonta
Rendben, rendben, rendben

Így történt hát, hogy szerény mesélőjük
Könnyű és szabad életet élhet
Talán úgy hiszik, kísért még emlékük
De ezzel igazán soha nem törődtem
Rendben, rendben, rendben


2014. április 19., szombat

This Vale Of Tears - Higher Spirits

Felsőbb szellemek

Elveszítem az irányítást, mikor elalszom
Az arcom odakint a szabadban
És egyszerre – a félelem pillanatában –
Víz kezd el körülvenni
Láttam a tűket, s egy síró arcot
És elvesztettem eszméletem
Halott kedvesem végül
Egyre közelebb és közelebb kerül

Sírj most, sírj miattam
És szabadíts meg
Sírj most, sírj miattam
Aztán nevess hangosan, mert

Visszatérünk oda, ahová tartozunk
A felsőbb szellemekhez
Senkinek nincs igaza és senki sem téved
Egy kört járunk be

Fogságba estem szívem üregeiben
Csak egy elmosódott látomás maradt
Gyengeségem szétszaggatott, és tudtam:
Egy fakoporsó vár
Megtagadtál, de nekem volt igazam
Életem darabokra hullott
Egy hajszál választott el a haláltól
Hányadékban és ürülékben fuldokoltam

Sírj most, sírj miattam
És szabadíts meg
Sírj most, sírj miattam
Aztán nevess hangosan, mert

Visszatérünk oda, ahová tartozunk
A felsőbb szellemekhez
Senkinek nincs igaza és senki sem téved
Egy kört járunk be


2014. április 18., péntek

Bryan Ferry - Boys And Girls

Fiúk és lányok

Idegen vagyok városodban
Ehhez a helyhez tartozom
A keret mögé fektetve
A függöny széttépett újra

Egy síró szaxofon
S tudjátok, mindez a dalomban van
Az összes bűn, amit elkövetek
De még a nevem sem tudjátok

Fiúk és lányok
Fiúk és lányok
Fiúk és lányok

Nincs érzéketek a szórakozáshoz
Tudjátok, nekem viszont van
Minden jó dolog elromlott
Csak azt tudjátok, amit erről gondolok

Nincs idő álmodni, sem sóhajtani
Nincs idő gyilkolni, mikor a szerelem továbbáll
S ki az, aki az utcán sír?
A halál egy barát, akivel még találkoznom kell

Fiúk és lányok
Fiúk és lányok
Fiúk és lányok
Fiúk és lányok


2014. április 17., csütörtök

Coil - The Dreamer Is Still Asleep

Az álmodó még alszik

Pszt, megkérhetek mindenkit, hogy maradjon csendben?
Az álmodó még alszik
Az istennő védelmezzen az egyszerű látomástól
Te pedig aludj

Az álmodó még alszik
Az álmodó még alszik
Tájakat gondol a mágneses mezőbe
A menekülés útján töpreng
Átvágunk majd gabonakörökön

A bölcs azt mondja, nem
Nem sok idő maradt szökési kísérletekre
Lásd te is így
Tíz év múlva
Ki törődik majd vele?
Ki emlékszik majd egyáltalán?
Akár meg is halhatunk így
Mélyen bent
Csaknem legbelül
Okkal történik így

Megkapod régi címem
S fogd ezt a kis könyvet
Tépd és vágd ki lapjait

A kezdet a vég is egyben
Az időn múlik, az időn múlik
Véget ér
Mint szoros barátságok
Semmi sem lehet távolabb
Elfeledjük, hogy a tér a dolgok és emberek közt
Üres
Feledünk és nem érezzük a veszteséget

Tiszteletreméltó elfajulásba tűnve át
E sugárzó, hatalmas szennyezés
Amit az ezüstkezű isten ellenőriz
Az álmodó még alszik
Az álmodó még alszik

Szíved szívében
Szemed megmarad
Fáj neked ez a hólyag, amit érzéketlennek tartasz?
Egész életed hideg, lassú sokk
Egész életed hideg, lassú sokk

Ne kapkodd el
Vadászd le az aljas árnyat
A történelem süvítő ködén át

Az álmodó még alszik
Az álmodó még alszik

Pszt, megkérhetek mindenkit, hogy maradjon csendben?
Időben felébred vajon, hogy láthassa a napnyugtát?
Pszt, megkérhetek mindenkit, hogy maradjon csendben?
Megkérhetek mindenkit, hogy maradjon csendben?


2014. április 16., szerda

Gary Numan - I Am Dust

Por vagyok

Por voltunk a sötét rögeszmék világában
Elszakítottak elzárt életünktől
Letaszítottak a legkisebb ellenállás ösvényéről
S milyen dalokat énekeltünk? ’Mivé lettünk?’

Itt vagyunk, rád várunk
Itt vagyunk, rád várunk

A tiéd vagyunk, rád várunk
A tiéd vagyunk, rád várunk

Minannyian a végért könyörögtünk,
Azért, hogy ragadjon el istenük
Egymás után elbuktunk
Gyengék voltunk, s mindnyájunkat félelem vett körül
A gépek holdtól napig üvöltöttek

Itt vagyunk, rád várunk
Itt vagyunk, rád várunk

A tiéd vagyunk, rád várunk
A tiéd vagyunk, rád várunk


2014. április 15., kedd

And Also The Trees - The Beautiful Silence

A csodás csend

Rátaláltam egy házra
Egy helyre, ahol még sosem jártam
Minden fehérre festett, az ajtók nyitva
Napfény táncolt a padlón
Láttam a szelet a tavaszi fák közt
Éreztem nyárfák illatát s a nap hevét
A legelők pedig szunnyadva hevertek

Egy halvány szobában találtam magam
Elreteszelt ajtóval és csodás csenddel
Egy nőt láttam feküdni ott
Napfény fonta be gesztenyeszín haját
S az ablakon át sok minden lebegett be
Fényképek, levelek s a jeggyűrűje
Miközben gyermekhang hallatszott

Rátaláltam egy házra
Valahol, ahol még sosem jártam
S e fénylő és sötét helyen
Érzem, szívem boldogan dalol bennem