Elragadta a lelkem Isztambulban
Egyszer
Egy Isztambulban töltött éjszakán
Tiltott világról álmodtam
Ahol még az angyalok is
Féltek ránézni
A helyre, ahol
Minden szerelem halálra kárhoztatott
Arca feltűnt
A keserű bor felhőjén át
Savanyúan, mint a hajnali órák
Megragadta hajam
Ujjai köré csavarta
Csak a szerelem bolondja voltam
Török olajok illata
Keveredett nyers dohányéval
A zsúfolt bárban
Hasis
És hűvös menta a hajában
A szerelem bolondja voltam
Bolond voltam
Megindító dalt énekelt nekem
Puha, arab rejtélyekbe burkolva
Megmérgezte elmém
Beteggé tette lelkem
Megpróbáltam
Többé egyáltalán nem hallani
Szemeim előtt
Lehullott a függöny
Megadtam magam gyógyító mellének
Azt a dalt dalolta
Neki adtam lelkem egészen
S odaadtam mindenem
A hús gyönyörének
Sírtam aznap éjjel
Az elhagyott idők után
Amikor egyszerűen
Kielégült voltam
Porrá váltam ezerszer is
Azon az éjszakán
Ezerszer is meghaltam belül
Azon az éjszakán
S ami maradt szomorú életemből
Azzal is hallom énekét
Az éjszaka lázában
Nézz szemem tükrébe
S mondd el, mit látsz
Tudod
Nem a szerelmed kell
Bánat, könnyek, sötétség
Ezek az álmaidon túli
Élvezetek
A régi bazáron keresztül
Fejemben dobok dübörgését hallottam
Végtagjaim dermedtek voltak az ópiumtól
Egy rémálom üldözött
Rémálommá vált vágyálom
Elrohantam a parfümárus mellett,
Állatok ketrecekben, csirkék, kecskék és éhes, fekete legyek
Melasz, kömény, festett bőr és bronz
Szűk utcákon át
Cselszövő fiúk, lefátylazott lányok
Elértem a Kék Mecsethez és minaretjeihez
Átdöfve a rózsás, alkonyi eget
Köröző sirályok kiáltoznak
Talán én is
Mert csak az arcát látom
Egzotikus, végzetes
Igen, mennyire a szerelem bolondja voltam
A tengernél
Találtam magam
Száz évvel korábban
Mikor még ifjú voltam
Ám az évek teltek
Férfivá lettem
Gyermekkorom fogságba esett a homokban
Átkúsztam az életen
S a poklon is, üvegszilánkokon
Úgy tűnik, vágyaim felébredtek
Egy nap pedig
A rettegéstől nedvesen ébredtem
Mint most veled
Jöjj velem
Megmutatom anyád
A sír védelmébe viszlek
Áruld el titkaid
Bánatot, könnyeket, sötétséget
Töltök szívedbe
Bánatot, könnyeket, sötétséget
Bolond leszel
A szerelem bolondja
S még a pokol is oly jónak tűnt
Mikor elvesztettem lelkem
S a szerelem bolondja lettem
Segíts nekem, hogy utamra leljek
Nézz szemem tükrébe
Csókodtól elbódult az elmém
S mondd meg, mit látsz
Bolond voltam
A szerelem bolondja
Nem a szerelmed kell
Elhagyott idők után sírtam
Látni fogod:
Elragadta a lelkem Isztambulban
Bánat, könnyek, sötétség
Azon az éjen hagyta, hogy meghaljak
Ezek voltak az álmaidon túli gyönyörök
Ezek voltak a gyönyörök minden álmomon túl
Elvesztem
Segíts utamra lelnem
Ebben a világban, amire még az angyalok is félnek ránézni
Szerelmem halálra kárhoztatott
Ma éjjel, egyedül Isztambulban
A szerelem bolondja vagyok
