Hexvessel - Earth Above Us

Föld felettünk

E szent fa keresztül nő majd rajtad

Ágaid alakja kezd megjelenni

Mikor az ember hajnala elhalványul

S minden hús szénává válik

Nem fektetnél földet fölénk?

Lelked a gyökerekbe kapaszkodik

Amint a pogány színek robbanása kivirágzik

Mikor az ember hajnala elhalványul

S minden hús szénává válik

Nem fektetnél földet fölénk?

Tárd ki a vörösfenyfenyő, a lucfenyő ajtót

Engedd, hogy csillagok árasszák el az erdei padlót

Mikor az ember hajnala elhalványul

S minden hús szénává válik

Nem fektetnél földet fölénk?

A nap üstökösöket legel galaktikus, fekete csontokon

Ősi, haldokló csillagok rejtélyeivel megszórva

Becsapódott bolygók a mennyek leheletén

Születésünk és halálunk egy villanás a szemükben

Boyd Rice & Fiends - Rex Mundi

A világ királya

Caesar előtt, Alexandrosz előtt, a türoszi Hirám, Thot és Ehnáton előtt egyetlen király uralkodott mindenek felett. Birodalma oly hatalmas volt, hogy egyszerűen csak a Föld Uraként ismerték. Ereje akkora volt, hogy néhányan Istenként, mások Ördögként emlékeztek rá.

Istenkirály.

A világ királya.

Trónja üresen áll, ám a Ház túléli őt. S lám, a trón odafent van, a napban, ugyanakkor odalent, a vizek mélységében. S íme, előtted áll. A legenda szerint a király visszatért szent szülőföldjére, s még mindig ott időzik, csaknem örökkévaló szunnyadásban. Egy napon azonban felébred majd álmaiból, ismét felölti fegyverét, s visszatér, hogy újra magának követelje a trónusát.

Tindersticks - Bathtime

Fürdésidő

Van ez a városi mocsok

Teljesen elborítja csupasz kezeim

Mélyen beivódik a ruhákba

Amiket viselek

S minden lépést egy újabb követ

Minden órára néhány újabb következik

Míg a másik oldalon nem vagyok

Nekidőlve az ajtódnak

Folyik a csap, kedves?

Páragőzös a levegő?

Találhatok végre egy helyet

Ahol a szégyen könnyei kitörhetnek belőlem?

Minden lépést egy újabb követ

Minden órára néhány újabb következik

Míg a másik oldalon nem vagyok

Nekidőlve az ajtódnak

Van ez a szag, oly édes, szinte már beteges

A szobába is követ engem

Rothadó parfümként lóg a levegőben

Sosem fürödtem benne, kedves

Négykézlábra estem

Oly messzire jutottam, hogy, nos

A részévé váltam ennek az egésznek

Átgázolok rajta

Tudod, hogy már a nyakamig ér?

S nem tart soká, mire összecsap a fejem felett

S csak a gondolatod tart fenn...

Azt hittem ismerem ezeket az utcákat

Tudom, merre vezetnek

S mindig hazatalálok

Van ott valami, amit nem hagyhatok egyedül

A vonatok egész éjjel száguldanak

Mindent hátrahagyhatunk

Csak a ruhát hozd, amit akkor vettél

Mikor először találkoztunk

Tudom, hogy kifakult, kedves

Tudom, hogy rongyos és elhasznált

Ebben a ruhában sosem szerethetlek jobban

Átgázolok rajta

Tudod, hogy már a nyakamig ér?

S nem tart soká, mielőtt összecsap a fejem felett

S a szerelmembe szívom, belélegzem

Sophia - Herbstwerk

Az ősz műve

Figyelem, ahogy a nap vörösréz korongja alászáll

Magamhoz ölelem a sötétet, magamhoz ölelem a hideget

Téli táj bontakozik ki előttem

- Hagyj el itt engem - kérem Istent

Engedd, hogy egyedül sétáljak a csillagok alatt

Az ezüst hold alatt

Itt ölelhetem csak magamhoz azokat, akiket szeretek

Itt adhatom meg neked, amit szeretsz

Amire neked és nekem is szükségem van

Amikor a trombita az egész világon riadót fúj

Hátradőlök, s a csapást várom boldogan

Az emberiség végre megfizet mindenért

Tűz fog teljesen elégetni titeket

Én pedig nevetek majd, s az igazságot ünneplem

Minden kín, amit okoztatok

Minden mohóság és gyávaság lesújt most rátok

Én pedig iszom majd, és táncolok

Ünneplem az egyetlen igazságot

Belborn - Seelenruhe

Lelki nyugalom

Ropogó tűz

Lobogó lángok

S a hús eltűnik

Szikrák villannak

Testek égnek

S a hamvak tovaszállnak

Elégő lelkek

Lángoló szívek

Az örökkévalóságból jöttünk

Lángoló lelkek

Elégő fájdalmak

Örökre megmaradunk

Néma sikolyok

Istenek hívása

Bár a fény kialszik

Az élet véget ér

Panaszok maradnak

Noha a nyom elmosódik

Elégő lelkek

Lángoló szívek

Az örökkévalóságból jöttünk

Lángoló lelkek

Elégő fájdalmak

Örökre megmaradunk

Mikor térünk végre haza?

Solanaceae - O Deep Woods

Ó, mélységes erdők

Megkoronázom azokat, kiket szerettem

Ahogy a molyt elnyeli a láng

Ó, vad és édes

Mint a fénylő erdő vére

Ó, vad és édes

Mint a fénylő erdő vére

Ó, alkonyi csillagok, mindegyik oly tündöklő

Félelmetes és kedves, mint az elhaló lehelet

Ó, mélységes erdők

S reszkető lég

Ó, mélységes erdők

S reszkető lég

Benned érzem szívem

Benned érzem elmém

Szívem mégis kilöki magából fájdalmát

Szívem mégis kilöki magából fájdalmát

Elmém mégis…

Fire + Ice - Long Lankin

Long Lankin

Lovát nyergelvén az úr így fordult hölgyéhez:

Őrizkedj Lonk Lankintől, ki a mohosban él

Útjára indulván az úr így fordult hölgyéhez:

Őrizkedj Long Lankintől, ki a szénában él

Zárj be minden ajtót, minden ablakot

S nézd meg, nincs-e rés sehol, amin bekúszhatna

Így hát minden ajtó, minden ablak bezárult

De egy ablak résén Long Lankin mégis bekúszott

Hol a ház úra? - kiált Long Lankin

Úton Londonba - felelt a hamis dajka

Hol a ház asszonya? - kiált Long Lankin

Kamrájában alszik - felelt a hamis dajka

Hol a ház örököse? - kiált Long Lankin

Bölcsőjében alszik - felelt a hamis dajka

Elkapjuk hát, és egy tűvel megdöfködjük

Hogy anyját hozzá lecsábítsuk

Megragadták hát, s egy tűvel döfködték

S a hamis dajka tálat tartott a kifolyó vérnek

Ó, dajka, hogy szunnyadhatsz, ó, dajka, hogy alhatsz

Mikor kisbabám sír és könnyezik

Ó, csitítottam tejjel, meg is paskolgattam

Jöjj hát le hölgyem, hogy öledben elringasd

Hogy is mehetnék az éj sötétjében

Mikor tűz sem lángol és gyertya sem ég

Ám lejött mégis, nem érezve bajt

Lankin pedig készen állt, hogy karjába kapja

Vér van a konyhában, vér a hallban

Vér a szalonban, hol a hölgy elzuhant

Vér a szalonban, hol a hölgy elzuhant

Mephisto Walz - Facade (Closet Of Faces)

Homlokzat (arcok szekrénye)

Mint gazdagok megtört álmai

Gazdagok, kiknek semmijük sincs

Egy zsebkönyv ígéretekkel

Álmaink ezekből állnak

De ha néma kétségbeesést árulnak

Annyit vesznek, amennyi csak kell

Azt mondják: „Állj, hiszen Te felhasználhatsz!”

Röfögjetek csak nekem

A tömeges frusztráltság miatt

Láncba verték érzelmeiket,

De nem mérheted az örökkévalót

Minden elmúlik egyszer

Mégis, az éhség ide csábít

Félelmemben elfogadom a hívást

A vágy elér és megtart

Ahogy hátraesek

A vágy kiránt az álomból

A sötétből ébredek

Titkos szemek nevettek rajtam

Mára megváltozott minden

Sosem hallom a fojtott suttogást

Elhagyva az éjt

S üres kezek fogdosnak

Nem érzem, de elvezetnek megmentő fényedtől.

Ereimben az ördög táncol

Fejemben gyűlölet

Kiábrándultam hitemből

Minden perc kiszakadt

Amit suttogással ígértél

Elvesztem benned

Egy részem el nem használt mégis

Amögé még elbújhatok

Raison d'Etre - Inner Depths Of Sadness

A bánat belső mélységei

Lelőtték őket. Fejbe lőtték őket. Minden ruhájuktól megfosztották őket. Egy tárnába hajították. Kézigránátokat dobtak a testekre, hogy rájuk omlasszák a tárnát.

És ő fejbe lőtte őket.

Belső sérüléseibe halt bele. A boncolás csaknem egy éves, egyéb sebeket is kimutatott – régi horzsolásokat, eltört csontokat –, amiket sosem kezeltek.

- S valamiféle forrongás, közvetlenül a felszín alatt. Fájdalom.

- Nagyon megrázó volt a számomra.

- Olyan ez, mint mély lélegzetet venni, és benn tartani a levegőt. Közvetlenül a felszín alatt, fájdalom!

- Nagyon megrázó volt a számomra.

- Láttam őt az udvaron, úgyhogy hazamentem a késemért.

Ezután visszatért, s belépett Teri házába. Felment az emeletre és elrejtőzött.

- Aztán megragadtam, és tízszer megszúrtam. Elzuhant. Felemeltem, ő pedig elrohant. Ezután arra gondoltam: “Isten elkapott.” Aztán hazamentem. Letusoltam.

Teri átbotorkált az utcán a szomszéd feljárójához. Ott összeesett és meghalt.

- Hányszor szúrta meg, amikor nappaliban volt?

- Ötször.

- Négyszer vagy ötször… Rosszul érzi magát a történtek miatt?

- Nem.

- Nem érzi rosszul magát amiatt, ami vele történt?

- Egyáltalán nem.

Arcana - The Calm Before The Storm

A vihar előtti csend

Erősen szorítva az angyal szárnyát

Nagyon félünk elengedni

S kezünket szemünkre szorítottuk

Nagyon félve oldalt választani

Ám most, mikor eljött a sötét kor

Talán átlátunk majd a viharon

A hazugságokon, a szürke világon

Mindeme a hazugságokon…

Jöjj hát velem, át a viharon

Lásd a józan ész másik oldalát

Nem tagadhatjuk tovább az igazságot

Legyen az bármily borzalmas is…