Kilenctől kilencig
És furcsán telik
És a vonatra várok
Utolérve megint ezen a vonalon
És lassan telik
Időtöltés
De jobb abban élni, ami eljön
És még velem van néhány leveled
És gondolkoztam néha
Vagy túl sokat olvastam
És szerintem tudod
Igyunk a víz alatt fekvő holtakra
És a vér árára a szűzhavon
És a rúzsra cigarettáimon
A jégre az ablaktáblán
Kilenctől kilencig
És várok
A vonatra
Azt mondta, emlékszel, mikor angyalok
Emlékszel, mikor félelem
A napokban, mikor erősebb voltam
A napokban, mikor itt voltál, mondta
Mikor a napoknak nem volt kezdetük
Míg a napoknak nem volt végük
Mikor az árnyak többé nem nőttek
Más barátot nem ismertem
De te vad voltál
Vad voltál
Jég a cigiken
Rúzs az ablaktáblán
És elvesztem teljesen a külvilág érzékét
De nem feledek, ezért neveden szólítalak
És életet keresek nekem
És életet keresek neked
És magamhoz beszélek megint
És átkozottul hideg van
Ez nem lehet igaz
És sétálok
Az esőn át
Próbálva kitartani
Várva a vonatot
És csak azt keresem
Amit te akarsz
De magányos itt
És szerintem tudtad
És én...
Várok
Hiába várok
Kilenctől kilencig
És várok
A vonatra
