Tengerek csillaga
Azt álmodom, hogy odalent, a mélyben találkozom veled
A föld legmélyebb pontján, a Marianna-árokban, a tenger fenekén
Nanga Parbat, K2 és az Everest között
A világ tetején, ahol tiszteletedre ünnepséget rendezek
Ahol látásomat már semmi sem gátolja
Ha közeledsz, már a világ pereméről észreveszlek
Nincs itt semmi érdekes
Csak Atlantisz romjai
De neked nyomod sincs
Attól félek, többé nem jössz el
Álmunkban elszalasztottuk egymást
Te engem álmodsz, én téged
Ne félj, nem ébresztelek fel
Míg fel nem ébredsz magadtól
Túl a jégen, az északi sark környékén foglak várni
A tengelynél állok majd
Tűzföldtől nehéz álom-munkában a sarkhoz
Ott majd minden csak körülöttünk forog már
A sarkcsillag éppen felettem
Ez a sarok, itt várlak
Csak téged, de sehol sem látlak közeledni
A rossz sarkon várlak
Álmunkban elszalasztottuk egymást
Te engem álmodsz, én téged
Ne félj, nem ébresztelek fel
Míg fel nem ébredsz magadtól
Kérlek, kérlek, fel ne ébressz!
Csak míg álmodok, létezel...
Te engem álmodsz, én téged
Ne félj, nem ébresztelek fel
Míg fel nem ébredsz magadtól
Álmomban egy hajóra szegődök
Irány Eldorádó, Punt, ez az én otthonom
Várj rám a parton, keress a láthatáron
Míg meg nem látom végre vitorlád
De a kapitány részeg
És főleg a fedélzet alatt fetreng
Álmomban nem tudom kormányozni a hajót
Egy zátony lyukat hasít bele
Az Északi-Tengerbe süllyed
Egy jéghegy elsodor
Azt hiszem sokáig kell meg várnom
Punt felfedezetlen marad
Álmunkban elszalasztottuk egymást
Te engem álmodsz, én téged
Ne félj, nem ébresztelek fel
Míg fel nem ébredsz magadtól
Te engem álmodsz, én téged
Ne félj, megtalállak
Gallérodnál fogva megragadlak
És magamhoz húzlak
Mert te engem álmodsz, én téged
Téged álmodlak, te pedig engem
Ébren álmodjuk egymást
