Elárulva
Kedves bajtársaim, polgártársak
Egyetlen búcsú sem fájdalmasabb annál, mint amit most veszünk önöktől
Szívem mélyén még megtalálom az erő maradványát ahhoz, hogy beszélhessek
Hogy hangom még egyszer megérintse önöket.
Másik hang ez, amit most hallanak, nem a szónoklatok hangja
Mely oly gőgösen dübörgött alá,mikor a népszerű fjord a viharban
A palota díszeit csapkodta.
Elviseltem ezeket az időket, a legfájóbb órákat
De úgy tűnik, ennek már nem tudok ellenállni
Az éjszaka Ronchi-ban visszatér lelkembe
Minden lángoló csillagával
Ha még egyszer utoljára asztalhoz ülhetnék önökkel
Nem érezném bánatom ízét
Találkozunk holnap, és nem mondok búcsút
Néha talán tévedtem, de önök…
Önök mindig tökéletesek voltak.
Egy rövid sétát teszek még, ahogyan azon a szeptemberi napon is tettem
Látom majd a hármas útelágazást
Ahol először álltunk meg, hogy újrarendezzük a csatasort
A láthatatlan város felé tartva
Önök a bajtársaim és sorstársaim is
Önök az ifjúságom és bátorságom is
Magammal viszem önöket, velem lesznek mindig
Egy újabb diadal kezdetén
Egy újabb hadművelet kezdetén.
