Tél úr
Mint Luther serege
És Ábel fivére
Éledtem, hogy találjak
Csak hogy elfojtsak
Angyal hízik
A Sátán lakomáján
Hol álnokság, gyermekkor
És magány tűnik tova
Bánatként törékeny
Megrontó vagyok
A csend visszhangja kettős
Mint porlepte, holt rózsa
Ennek teteme
Ennek rémülete
Hanyagsággal fertőzve
Végül minden kis szív összetörten végzi
Ködbe burkolózva, félelemtől rejtőzve
Ősz tarlóján szunnyadva
A fájdalom kálvária
További életünk üres
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése