Barbarossa
Még lélegezve, a legenda szavainak foglyaként
Karjaimon és nyakamon átkok béklyóival
Évszázadok beköszöntével is szomjas maradok
Végzetem forrásánál, megkövült palotámban
Hazugság, hogy megnémultam az évek során
Az alváson át, mint énekek élettelen alakja
Nevem a kiválasztott nép vérében marad
Harsonák hívogató hangjában visszhangzik
Bár jogarom gyakran volt vasmarkokban
A kiváló szellemek pihentek, erőmet
A jogar hordozójának kölcsönöztem, megtisztítva,
Helyrehozva silány korszakokat
Megjelentem az érlelődő ifjúság álmaiban
Komor csendben adtam át neki atyja kardját
S neki titkos ösvényeket mutattam
A becsület földjére vezetőket
Mely után vágyakozik
És csatában a dübörgő földre sújtom
Egy kiadós csapás megszabadít az élettől
Így lássuk őt holtan a beboruló egekben
A legnemesebb hit aranyáért, a birodalom trónjáért
Feláldoztam népek ifjúságát
Megöltem a tündöklést, mely megőrizte uralmam
Égő városok fényében lángolt
Éji kupolán lobogó szakállam
Milliók követtek, könyörgők térdelnek most
Növekvő trónom előtt imádkozva
Istennek hívnak, bár magányos uralkodó,
Álom-bűvölt fiú vagyok csupán
A világok atyjának visszatérése még várat magára
Kutató tekintetem a mennyekre téved
Ott köröznek hollóim megszámolhatatlanul
A közelgő boldogság köszöntő követei
Megemelem az őselemek pörölyét
Halálos hajításhoz ujjongva készülök
Talán szétzúzza a legsúlyosabb szentségtörést
A gonosz szellemet, föld és mindenség megosztottságát
Eljövendő napok édes reményével táplál
Vérző nemzetek fuldokló kiáltásában
Én! Megmenekülök a bűn és kárhozat elől
Az örökkévalóságban, szabadon
