Pókbolygó
Körbe-körbe lebeg a kis bolygó
Mint egy teás tálca az égen
Minden annyira jelentéktelen
A kövér hölgy dalol
Hé, anyu, nincs fej, csak nyolc láb
Polip vagyok, nem, csak vicceltem, "xxx" pók vagyok
Ó, tőrbe csaltalak, te kis légy?
Nem akartam találgatni, meg kell hogy egyelek
S a sírod nagyon szép lesz
Eljövök majd meglátogatni téged és téged és téged és téged
Halad bárki is fénysebességgel a közelben?
Drótozz ehhez a kereszthez, és mondd, hogy a nevem Október
Túl részeg vagyok az egyszerű kérdésekhez
Nemo azt jelenti, senki
S így senkivé váltál
S a zene karneváli hangjegyei jelzik a pillanatok eltűnő vétkeit
A villanykörte azt mondja, igen, én viszont hogy nem, ezért várok
S rám nehezedik kísérteted bánatos arca
Nem én vagyok Mária, szűz sem vagyok, de akkor is éneklek egy dalt neked
Nemo kapitány megesküdött, hogy többé sosem alszik tehén alatt
És leveleket és lángoló parazsat sem nyel többé
Kabátját csak az ajtónál hagyná
S elhajtana, amilyen részeges disznó
Sosem volt elég neki a kávé
Azok a mocskos reggelek, mindenütt rúzsfoltok a szőnyegen
A kukából kiömlik a szőr
Egy jéghideg kéz szólít: "kelj fel, barátom"
Láttad már valaha a telihold felkeltét?
Felismered a nap helyzetét
Ami máskülönben egy titkos világverseny, egy vicc
Sosem látsz minden hegyet, minden partot, minden virágot
De minden részem megláthatod, ha akarod
Tiéd leszek örökre, legkedvesebb
